ATELIER IN BUDAPEST / Tel.: +3630 5604630 /

















art writer

Pure energy - Timeless – Outburst
Ákos Révész's art

Ákos Révész studied in private schools and with both renowned and less famous but excellent masters. At a recent exhibition opening Dr. Balázs Feledy, an art writer, said about Révész that "his painting is expressive while his personality is constructive."

I can only confirm this.

First, because I looked at his website which displays from 2011 his rationally grouped painting cycles that are clearly distinct, materializing consistent concepts, materials, techniques, methods and theories, and that can be classified into the categories of abstract expressionism, action, gesture, stain, informal painting, and lyrical abstraction. I saw how his explosive energies hide a disciplined, self-regulating, mindful person.

And I saw the same focus and precision, and a cooperative intent in planning and visualizing things in his letter of 22  April, 2018, in which he outlined the main subject of his forthcoming exhibition Outburst, placing it in a larger context. For this exhibition in Budapest (Gallery ByArt, 26 April, 2018) was part of a three-year programme. Its antecedents were Time Found at the Gallery Gogol 9 in Budapest on 10 March, 2017, which featured the Pure Energy series, and the Time of Timelessness at MagNet House, on 2 September, 2017.


The intertwining material of the two exhibitions, complemented by the most recent one, makes up the unique artwork of the three cycles that Ákos Révész will be presenting as Parallel Connections jointly with the works of Apostolis Zolotakis in the Museum of Modern Greek Culture in Athens. 


We know from Ákos Révész’s biography and ars poetica that he grew up in the neighborhood of sculptor Barna Megyeri’s (1920-1966) studio in Budapest. Megyeri made unusual experiments with paper-based, folded, floating sculptures. Révész was also greatly helped at the beginning of his career by recluse Éva Virág’s instructions for compositional techniques and colour-mixing.

He felt confirmed that he was on the right path by the professional insights of László Varga-Amár, and the support and advice of Rita Kopek and Csilla Kelecsényi. New inspiration came from composer Pál Rózsa who wrote three music pieces under the influence of Révész’ paintings.

His notion of art was further influenced by István Nádler's personal guidance, the rigid gestural painting of Tamás Hencze (1938-2018), and the impulsive aspirations of Judit Reigl, which surpass surrealism, using emotional structures.

Last but not least, Ákos Révész usually mentions as a fundamental basis of his art psychologist Mihály Csíkszentmihályi’s theory of flow which is a happiness-oriented philosophy of life and soul. Révész quotes Csíkszentmihályi: " water flows naturally and moves in a steady direction. It has energy, power, steadiness, and from this combination emerges tranquillity and unity with the world."

So this is the approach Révész as artist applies to the process of painting.


It is certain that his first decisive cycle (the older ones no longer being available on his website) started under the title Flow in 2011, and has continued in the same spirit up to now, even if in different thematic variations, use of material and titles.


It may be worth mentioning the principal tracts of his abstract-expressive art, divided in four main cycles from 2011 to the present day, which are in connection with both the micro and the macro universes, the basic movements of the elements, the external and internal laws, the celestial and terrestrial proportions, and energy existence.

These tracts are:

Flow, Golden Sequences, Flow to the Sky, Ancient Being, Falling Light, Planet Earth, The Golden Bridge, Atlantis's Hidden World, Depth of Atlantis, Life on Atlantis, The Endless Sea, Sea Waves, Gravity - Fibonacci, Three duos for Four Instruments, Pure Energy, Time of Timelessness, Outburst.


Consequently, Ákos Révész's art does not derive from some kind of (natural) abstraction, but rather from an inner drive.

The manifestation of this inner drive is fundamentally influenced by the ratio, relationship, blend and balance between instinctive and conscious action. The goal of the artist is to stop time flying so that it does not leave behind anything essential, so that the essential should densify like a core over the unessential. Ultimately, Révész also seeks the "last breath", the moment in which "time stops", and from which the eternal validity of existence can unfold like a carpet.

"To live is like building a bridge over ephemeral streams," the expressionist poet, Gottfried Benn wrote.

Or we could also quote Boethius, a late roman, early medieval author, who said that happiness is "the full, instant and perfect possession of eternal life," which is felt by an artist when they find that final moment from which they no longer need to or should continue in any direction.

This is also what dr. Balázs Feledy refers to when quoting Ovid: "while I speak, time flies" and connecting it to Ákos Révész who "found Time beyond flying time using the fantastic power of painting.

In his case “Time found” means “the time of Timelessness”, that moment when proportion and a dynamic equilibrium triumph over a chaotic inner world. That moment found is also a moment that is capable of appealing to the viewer.


Révész himself says that in his pieces the profane meets the mystical. For quite some time now, he has been portraying only such internal music images, interconnected, interacting energies, processes, and almost symbolic gestural systems which are manifest in a definite and distinctive duality of darkness and light, static and dynamic, stability and volatility, chaos and order, flow and halt, subtle transformation and instant emergence.

The emotional point of departure is always followed by a reflective, contemplative period.

As he often works outdoors, he may integrate in his pictures as additional impulses the forces of nature (but never the images of nature) that is to say the heat of the sun, the power of the wind, the unexpected arrival of rain. It is important for him to be reckless and experimenting, that he should not paint what he already knows, but rather where the instinct of exploration drives him.

Yet the secret of Révész is that he always paints the same thing.

And that thing is the intertwining universe of above and below, inside and outside, attraction and repulsion, intuition and conscious action, the material and the spiritual.
According to his philosophy of life and art, the operation of the physical (biological) body and the soul is integrated by our spirit, like a sacred light from above.


Light is spirit. Light is painting itself! Light creates colours and permeates the entire universe. Light, like mysticism, includes everything from the highest to the lowest and back from the lowest to the highest.

Accordingly, these downward and upward orientations appear in his pictures as well.

In any case, Révész loves to experiment with colours, including with multiple colours simultaneously.

And beyond this, he paints the pure phenomena of dimension leaps, spatial and existential transgressions, incarnations and disappearances, emergences and unfathomable things, constant changes and frozen transformations, energies and feelings, both internal and external, brutally erupting and exploding from the depths of the unknown, that is from the ocean of the unconscious, yet reconciling at the level of conscious.
The way I see it, Ákos Révész operates simultaneously at the level of universal time and ocean of pure energies, and in any of their manifest micro- and macro tissues, internal plasma states, and associative universe.

It can be no coincidence that in his work impulsive gestures and chaotic handmarks ultimately emerge as a dynamic harmony of blending colours and tight, sudden, quick forms.

Through his paintings which create symbols of the moment, it is as if we were simultaneously witnessing close and distant views of the vital energy movements of Nature.

In his Pure Energy series, Ákos Révész attempted to constrain the almost unmanageable disorder that most imitates original chaos by applying parallel geometrical lines, by using the "knitting needles" of thought and rational order.

However, in the cycle of Timelessness, or the Time of Timelessness, he abandoned these pointed, banded geometric elements, which had the power of control and function, and focused only on making gestural concentrates appear, floating in front gray surfaces.

In his cycle called Outburst, the pieces of which are only code numbered, the gray backgrounds are broken by a symbolic, narrow band of horizon of varying scale that is lighter in tone.

Consequently, the individual handmarks and gestures which dominate the surfaces convey even more power, energy and speed, they nearly show the special colour values of sonic booms that accompany dimension leaps.

The exhibition material which combines Ákos Révész's three gestural cycles displays shocks of great physical and spiritual changes, while it also carries, in heavy density and saturation, a premonition of angelic appearances, hopes and attempts.

Prof. Dr.Miklós Losonczi
Art historian

The art of Ákos Révész

He owns a unique mythology. His style is also individual; he mixes his pictorial dreams with abstract items in such a proportion that it expresses his inner system of thoughts, experiences and recognition which are saturated with secrets and laws. Meanwhile it gives a handhold to the spectator, to take pleasure and thrive.

Thinking is his passion, to fix and interpret it in a pictorial way. It is imbued with desire, the wish and daring of discovery. The inner realms of spirit, the new empire of existence are that he paints. His system of lines soars for this treasure. Dosztojevszkij’s literary power was derived from suffering; Beethoven had to loose the voices to resuscitate them in symphonies. The source of Ákos Révész would want to do without trials, and his passion stimulates him to be what hasn’t been yet. This be- will be – reality is the Révész -picture, the yet-unknown little planet of the exploration of the XXI. century.

The coloured surface guards the intellectual playfulness; it protects the virulent wavering of emotions, its swinging , and its screams; in the pulsation of clods, in the creeks, cauldrons of forms and completion of arabesques. The line is sprouting, the tone is getting heated, the fraction is being created to a whole, the privacy of plants and human come into sight, the Ding an Sich of Kant, we yet perceive the volley of the bird not with our human eye but in the speed of winged existence. The strips and the interrupted rolling are referring to the steady and ambitious budding of life that reaches new dimensions. This is not merely painting, but a philosophical approaching of the mysterious whirl of nature, the touch of universality. Our inner-external milieu, our endless home is not only a created but a still forming reality. The shapes of Révész Ákos are swarming like clouds in the variety of change, they are glittering, rolling in vertical rhythm, horizontally and concentrically; in blue curves, in the rhythm of orange colours, with pictorial signs of bridges and islands. They circuit, stream and drift almost unlikely, the partial pre-shapes of things and phenomena levitate and become materialised towards the finality.

This is an inner country, the map of souls. A new universe. Preparation. His art is a bridge between dream and reality, with the assistance of almost fetish-like figures, the realization of the immeasurable notion in the Morse signs of the sight amplified by colours. His art builds our tomorrow in the srecognized mythology of the ancient past.


Novotny Tihamér

művészeti író


Tiszta energia – Időtlenség – Kitörés 

Révész Ákos művészetéről


Dr. Feledy Balázs művészeti író azt találta mondani egyik a közelmúltban elhangzott megnyitóbeszédében Révész Ákosról, a szakmát magániskolákban, illetve neves vagy kevésbé ismert, ám kiváló alkotótársaktól elsajátító festőművészről, hogy „festészete expresszív karakterű, személyisége konstruktív”.

S ezt a megállapítást én is csak megerősíteni tudom.

Egyrészt azért, mert áttanulmányozva honlapjának 2011-től fellelhető oldalait, pontosan elhatárolható, következetes elgondolásokat, anyagokat, technikákat, módszereket és elméleteket megvalósító, az absztrakt expresszionizmus, az akció-, a csurgatásos-, a gesztus-, a folt-, az informel festészet, valamint a lírai absztrakció stíluskategóriái közé sorolható racionálisan csoportosított képciklusait, látom, hogy robbanó energiái mellett mennyire fegyelmezett, önmagát szabályozó, tudatos ember.

Másrészt ugyanezt az összpontosító precizitást, a dolgokat előre megtervezni és vizionálni képes együttműködő szándékot olvastam ki abból a 2018. április 22-én nekem írt villámpostai leveléből is, amelyben pontosan felvázolta soron következő Kitörés című kiállításának főbb tematikáját, természetesen egy nagyobb összefüggésrendszerbe helyezve.

Tudniillik ez a budapesti tárlata (byArt Galéria, 2018. április 26.) része volt annak a szűkebben veendő hároméves programnak, amelynek előzményét a szintén fővárosi Gogol 9 Galériában 2017. március 10-én bemutatott Megtalált idő , melyben a Tiszta energia sorozat szerepelt, majd a MagNet Házban megrendezett Időtlenség Ideje hívószavú manifesztációban (2017. szeptember 2.) találhattuk meg.

A két kiállítás összetartó, egymásból fakadó anyaga tehát, a legutóbbival kiegészülve képezi annak a demonstrációnak a három ciklusba rendeződő egységesített műtárgykészletét, amelyet Révész Ákos most az athéni Modern Görög Kultúra Múzeumában mutat be Apostolis Zolotakis képzőművész munkáinak társaságában Párhuzamos kapcsolatok címmel.

Révész Ákos életrajzában, illetve ars poeticájában olvashatjuk, hogy Megyeri Barna (1920–1966) szobrász budapesti műtermének szomszédságában nőtt fel, aki rendhagyó kísérleteket folytatott a papíralapú, hajtogatott, lebegtetett plasztikai művek területén, s hogy a meglehetősen zárkózott életet élő Virág Éva festőművész a színkeverésre, kompozíciós fogásokra vonatkozó útmutatásai nélkül talán el sem tudott volna indulni a pályán.

De Varga-Amár László képzőművész szakmai meglátásai, Kopek Rita és Kelecsényi Csilla támogató tanácsai is megerősítőleg hatottak rá, hogy jó úton jár.

Továbbá Rózsa Pál zeneszerző, aki három darabot is írt festményei hatására, új inspirációt jelentett számára.

Sőt, Nádler István személyes útmutatásai, Hencze Tamás (1938–2018) kimerevített gesztusfestészete, valamint Reigl Judit szürrealizmust meghaladó, indulati struktúrákat alkalmazó, impulzív törekvései is alapvetően befolyásolták művészetszemléletét.

Végül, de nem utolsósorban Révész Ákos a Csíkszentmihályi Mihály pszichológus által megfogalmazott „Flow”, azaz áramlás elméletét, vagy inkább boldogságközpontú élet- és lélekfilozófiáját emlegeti olyannak, amely festészetének szinte alapvetésévé vált.

Idézi is őt: „a víz természetesen áramlik és mozog biztos irányban.

Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység árad.”

A művész tehát e szemléletből közelíti meg a festészeti alkotás folyamatát.

Annyi bizonyos, hogy első meghatározó ciklusa – hiszen a régebbieket már nem is találjuk a honlapján – ugyanezen a címen (Áramlás) indul 2011-ben, s tart (végeredményben más-más módosulásain, témavariánsain, anyaghasználatain és címein keresztül) napjainkban is.

Ennek a legalább négy nagyobb egységre tagolható, 2011-től egészen napjainkig zajló időszaknak a mikro- és makrovilágokkal, az őselemek alapmozgásaival, a külső és belső törvényszerűségekkel, égi és földi arányokkal, energialétezésekkel kapcsolatot tartó absztrakt expresszív művészetnek a főbb ciklus-traktamentumait talán nem árt felemlegetnünk.

Sorolom ezeket: Áramlás, Arany szekvenciák, Áramlás az ég felé, Ősi lény, Beeső fény, Bolygójárás, Arany híd, Atlantisz elrejtett világa, Atlantisz mélysége, Élet az Atlantiszon, A végtelen tenger, A tenger hullámai, Gravitáció – Fibonacci, Három duó négy hangszerre, Tiszta energia, Időtlenség ideje, Kitörés.

Révész Ákos művészete tehát nem valamiféle – természeti – elvonatkoztatásból ered, inkább egy belső késztetés megjelenítéseként fogható fel.

S ennek a belső késztetésnek a megjelenítésében meghatározó szerepet játszik az ösztönösség és a tudatosság aránya, viszonya, keveredése és egyensúlya.

A művész célja, úgy megállítani a futó időt, hogy abból ne múljon el, ne hulljon ki semmi lényeges; hogy a lényegtelen felett sűrűsödjön, tömörödjön, mint egy magban mindaz, ami igazán lényeges.

Végeredményben ő is azt a pillanatot, azt az „utolsó lélegzetet” keresi, amelyben „megáll az idő”, s amelyből szőnyegként újra kigöngyölhető a belé kódolódó lét életszerűségének örökérvényűsége.

„Élni annyi, mint hidat verni elmúló áramok fölé” – írja Gottfried Benn expresszionista költő.

Ám mondhatnánk azt is Boethius késő római, egyszersmind koraközépkori író szavaival élve, hogy a boldogság „a határtalan élet egész szerinti, egyszerre való és tökéletes birtoklása”, amit például, akkor érez a művész, amikor meglelte azt a bizonyos befejező pillanatot, ahonnan már nem kell, nem lehet, nem szabad ellépnie semmilyen irányban sem.

Sőt, erről beszél Feledy Balázs is, amikor Ovidius sorára hivatkozva fogalmazza azt, hogy „míg beszélek, fut az idő”, s hogy Révész Ákos „a futó időn át a festészet fantasztikus erejével megtalálta az Időt”.

Alkotónk esetében tehát a „megtalált idő” az „időtlenség idejét” jelenti, azt a pillanatot, amikor a felszínre hozott kaotikus belső világ felett győzedelmeskedik az arányosság, a dinamikus kiegyensúlyozottság rendje.

A megtalált pillanat tehát egy olyan eltalált pillanat is egyben, amely képes megszólítani a nézőt.

A művész maga mondja, hogy munkáiban a profán találkozik a misztikussal, s hogy már jó ideje csak olyan belső zenei képeket, egymással összefüggő, egymásra hatni képes energiákat, folyamatokat, majdnem szimbolikus gesztus jelrendszereket ütköztet és jelenít meg, amelyek a sötétség és világosság, a mozgás és a statikusság, a stabilitás és a gyúlékonyság, a káosz és a rendezettség, az áramlás és a megtorpanás, a finom áttűnés és a határozott, markáns megjelenés kettősségében határozódnak meg.

Tehát az indulati, érzelmi kiindulópontot mindig a filozofáló, tépelődő szakasz követi.

A természet erői (ám sohasem a természet képe!) – hiszen gyakran dolgozik a szabadban – (azaz a nap melege, a szél ereje, az eső váratlan közbelépése) plusz impulzusokként épülhetnek képeibe.

Fontos számára a vakmerőség és a kísérletezés, hogy a festő ne azt fesse, amit már tud, hanem azt, amerre a felfedezés ösztöne hajtja őt.

Ennek ellenére alkotónk titka mégiscsak az, hogy mindig ugyanazt festi.

Ez pedig a lent és a fent, a bent és a kint, a vonzás és a taszítás, az ösztönösség és a tudatosság, az anyagi és a szellemi egybefonódó világa.

Élet- és festőfilozófiája szerint – a fentről jövő szent fény analógiájára – az anyagi (a biológiai) test és a lélek működését a szellem tartja egyben.

A fény: szellem. A fény: maga a festészet! A fény hozza létre a színeket, s hatja át az egész világot. A fény, mint misztika magába foglal mindent a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, s vissza a legalacsonyabbtól a legmagasabbig.

Ennek megfelelően a képein is megjelennek ezek a lefelé és felfelé mozgó irányultságok.

Révész amúgy is imád a színekkel (akár egyszerre több színnel is) kísérletezni.

S mindezeken túl érzeteket fest: a dimenzióváltások, a tér- és létátlépések, a megtestesülések és elillanások, a megjelenések és megfoghatatlanságok, a folytonos változások és a megdermedt átalakulások, a belső és a külső, vagyis az ismeretlenség mélyéről (a tudattalan óceánjából) brutális erővel kitörő és felrobbanó, ám a tudatosodás szintjén megbékélő energiák és életérzések tiszta érzeteit.

Azt kell, hogy mondjam: Révész Ákos egyszerre áll benne a tiszta energiák világtengerében és világidejében, annak bármely megjelenített mikro- és makroszövetében, belső plazmaállapotában és asszociációs univerzumában.

Nem lehet véletlen, hogy nála az elemi gesztus-káosz kézjegyek olvadékony színek és feszes, hirtelen jött, gyors formák dinamikus harmóniáivá állnak össze.

A pillanat szimbólumait teremtő képei által, mintha egyidejűleg lennénk-léteznénk a nagybetűs természet életenergia-mozgásainak közeli és távoli nézeteiben.

Révész Ákos Tiszta Energia sorozatának az őskáoszt leginkább imitáló, szinte kezelhetetlen zűrzavarát párhuzamos vagy összetartó mértani egyenesekkel, a gondolat, a ráció rendezőelvének „kötőtűivel” próbálta meg kordában tartani.

Az Időtlenség, vagy az Időtlenség ideje ciklusában viszont már elhagyta ezeket a szabályozó erővel vagy funkcióval bíró hegyes, sávos geometrikus elemeket, s csak a színes szürke felületek előtt lebegő gesztus-koncentrátumok lényszerű életre hívásával foglalkozott.

A Kitörés című sorozatának csak kódszámmal ellátott darabjain pedig a színes szürke háttereket mindig egy világosabb tónusú keskeny, változó léptékű, jelképes horizontszalaggal törte meg.

Ennek következtében, azok a szóban forgó egyedi kézjegyhúzások és gesztusesemények, amelyek mélységes urai a jeles felületeknek: még nagyobb erőt, energiát és sebességet közvetítenek; már-már a dimenzióváltásos hangrobbanások speciális színértékeit jelenítik meg.

Révész Ákos három gesztusos ciklusát egyesítő kiállítási anyagában nagy fizikai és szellemi változások sokkját, valamint angyaljáró ás angyalváró jelenések, remények és próbálkozások előszelét érzékelhetjük, igen súlyos sűrűségben és telítettségben

Prof. Dr. Losonci Miklós

Révész Ákos művészete

Egyéni mitológiát birtokol. Stílusa is egyéni, képi álmait természeti és absztrakt elemekkel ötvözi olyan arányokkal, melyek kifejezik gondolatainak, élményeinek, fölismeréseinek titkokkal és törvényekkel telített belső rendszerét , közben kapaszkodót ad a szemlélőnek is, hogy gyönyörködjön, gyarapodjon.

Szenvedélye a gondolkodás, annak képi rögzítése és értelmezése. Áthatja a vágy, a fölfede- zés óhaja, merészsége. Amit fest, az a lélek, a szellem belső országa, a létezés új birodalma. Vonalrendszere szárnyal e kincsért. Dosztojevszkij írói energiái szenvedésből születtek, Beethovennek el kellett veszítenie a hangokat, hogy azok szimfóniában föltámadhassanak. Révész Ákos forrása nélkülözni akarja a megpróbáltatásokat, szenvedélye arra ösztönzi, hogy legyen, ami még nincs. Ez a legyen-, leszvalóság a Révész-kép, a XXI. század kutako- dásának eddig ismeretlen kis bolygója.

A színes felület őrzi az intellektuális játékosságot, a formák öbleiben, katlanjaiban, az arabeszkek kiegészüléseiben, a virulens rögök lüktetésében őrzi az érzelmek hullámzását, ringását, sikolyait is. Csírázik a vonal, tüzesedik a tónus, egésszé teremtődik a töredék, fel- tárul a növény és ember magánvalója, a kanti Ding an Sich, a madár röptét immár nem em- beri szemünkkel, hanem a szárnyas létezés sebességében érzékeljük.

A sávok, a megszakadt hömpölygések az élet állandósult és felfelé törekvő, új dimenziót elérő rügyezésére utalnak. Ez már nem is festészet csupán, hanem a mindenség titokzatos törvényének bölcseleti közelítése, az egyetemesség érintése. Nemcsak teremtett, hanem teremtődő valóság külső-belső környezetünk, végtelen otthonunk. Mint a felhők, a változás variációiban nyüzsögnek Révész Ákos formái, gyöngyöznek, gördülnek függőle- ges ritmusban, horizontálisan, körkörösen. Szinte valószínűtlenül keringenek, áramlanak, sodródnak, ör vénylenek, lebegnek a tárgyak és jelenségek részleges előformái, a véglegesség irányába testesülnek.

A lélek térképe ez, belső táj. Új univerzum. Készülődés. Művészete híd az álom és valóság között a már-már bálványszerű figurák közreműködésével, a nem mérhető eszme fölismerése a látvány színnel hangosított morse jeleiben. Az ősi múlt fölismert mitológiájában építi mű- vészete holnapunkat .